A szakszerű (Ez a meghatározás lényegében fedi a faktoring fogalmát, de nagyon sokféle meghatározással lehet találkozni, és nincs egy mindenki által elismert, közös definíció) meghatározás szerint, a faktoring folyamatos megállapodás a faktor és az árut, szolgáltatást nyitva szállító eladó között a következőkről:
A faktoráló cég (a faktor) a megvásárolt belföldi vagy export áruszállításából származó, rövid lejáratú vevőkövetelés jelentős részét, általában 80 százalékát azonnal ki is fizeti. Ezért ez a finanszírozási forma elsősorban a korlátozottabb
pénzeszközökkel rendelkező, kis- és közepes beszállító vállalkozásoknak jelent jól használható pénzügyi szolgáltatást, mert a szokásos 30, 60, esetleg 90 napos fizetési határidő helyett, azonnal pénzhez jutnak.
A faktorálással élő vállalkozások forgóeszköz-finanszírozási lehetőségei látványosan javulnak, hiszen a faktor által kifizetett pénzből újra indítható a termelési vagy szolgáltatási folyamat. A követelés beszedéséről pedig a
követelés új tulajdonosa, a faktorház gondoskodik.
A faktorálás lehet egyszeri, alkalmi ügylet, de a faktorálás lényege éppen a folyamatosság, mert az teszi lehetővé, hogy a likviditási helyzet optimális szinten alakuljon. Ezért, a szokás az, hogy a faktoráltató és a faktorház hosszabb időre szóló keretszerződést kötnek. A feltételek mindig a szolgáltatást igénybevevő cég arculatához igazodnak, figyelembe véve annak termelési, szolgáltatási és szállítási sajátosságait. Így képesek létrejönni olyan tartós együttműködések faktoráltató és faktor között, amelyek hozzásegítik a vállalkozásokat potenciális növekedési lehetőségük kihasználásához, realizálásához.
Felmerül a kérdés, hogy miért előlegezi meg a faktor egy likviditási gondokkal küszködő kis- vagy középméretű vállalat számlakövetelését, az esetek többségében olyan vállalkozásét, amely egy banktól csak komoly biztosítékok bemutatása mellett, vagy akkor sem kaphatna hitelt?
A válasz igen egyszerű: A faktor számára nem elsősorban az eladó, hanem inkább a vevő pénzügyi megbízhatósága a lényeges, hiszen a megvásárolt számlakövetelés ellenértékét a vevőtől kell megkapnia. Ezért az ügylet létrejötte elsősorban attól függ, hogy ki a vevő, hiszen a faktor kockázata a vevőnél van, mert ő az adós. Ebből adódik, hogy a faktorálás ügymenetében kiemelt szerepe van a vevő minősítésének, bonitás vizsgálatának. Ha a vevő jó minősítést kap, az ügyfél –a szokásos 4-8 hét helyett-, akár 48 óra alatt hozzájuthat a megvásárolt számlaérték jelentős részéhez.
A számla ellenértéke esedékességkor a faktornak jár, hiszen ügyfele, az eladó rá engedményezte azt. Miután a vevő fizetett, a faktorház és a szállító a maradék hányaddal is elszámolnak.
A faktorálásnak, éppen rugalmas volta miatt, igen sokféle fajtája létezik. A Magyarországon legelterjedtebb konstrukció, az úgynevezett visszterhes faktoring. Ilyenkor a faktor készpénzért megvásárolja ügyfele számláit, de a vevő adósságának meghitelezéséből eredő kockázat az ügyfélé marad. Ha tehát a vevő nem fizet, a faktor jogosult a számlát visszavásároltatni az ügyfelével. A visszterhes faktoring különösen az olyan kis- és középvállalati ügyfelek számára vonzó, amelyek likviditási gondokkal küzdenek, nem tudnak bankkölcsönhöz jutni, de az átlagosnál jobb minőségű vevőik vannak.
A vissztehermentes faktoring esetén a faktor, a vevő és a szállító mellé az ügyletbe beléphet a hitelbiztosító is. Ilyenkor a faktor már csak a vevőtől igényelheti a követelés kiegyenlítését. Ha a vevő csőd vagy fizetésképtelenség esetén nem tud fizetni, a biztosító 80 %-ban kártalanítja a faktorházat. Ez a forma olyan kis- és középvállalatok számára érdekes, amelyek tudatosan igyekeznek megóvni saját tőkéjüket és elkerülni a felesleges kockázatokat.
A faktor ügylet történhet azonos országon belül, ez a belföldi faktoring, de kapcsolódhat a kivitelhez is. Ebben az esetben exportfaktoringról van szó.
Az exportfaktoring úgy működik, hogy az exportőr keretmegállapodást köt egy belföldi faktorral a kivitel faktorálására. Az exportfaktor kapcsolatba lép a célországbeli szerződéses partnerével, az úgynevezett importfaktorral és a megvásárolt vevőkövetelést tovább engedményezi külföldi partnerére. A belföldi ügyfél csak az exportfaktorral áll közvetlen szerződéses kapcsolatban, az importfaktor pedig az exportfaktornak teljesíti kötelezettségeit. A konstrukció lényeges eleme a kockázatmegosztás a két faktorház között.
A különböző, egyéb
típusú konstrukcióból érdemes még megemlíteni a csendes faktoringot, aminek az a lényege, hogy a vevő nem tud arról, hogy a szállító eladta a faktornak a számlakövetelést, a fizetést az eladónak teljesíti, aki az összeg egy részét továbbítja a faktornak.
Általában, és csak a nagyságrend illusztrálása céljából, ha pl. a faktorálás futamideje 30 nap, a faktorálás költsége a bruttó számlaérték mintegy 1,6-2%-a. A költség két tényezőből tevődik össze, a faktordíjból és a kamatból. A faktordíj a bruttó számlaösszegre vetített fixdíj, a kamat pedig az előleg értékére vetített éves kamatláb futamidőre jutó hányada.
Azt, hogy ez a költség sok, vagy kevés, a következők mérlegelése alapján kell eldönteni:
Mindenesetre azok a cégek, amelyek sikeresen túljutottak az első ügymeneten, és belevágtak a konstrukcióba, úgy ítélik meg, hogy a szolgáltatás
ára, figyelembe véve előnyeit, reális. Azt hangsúlyozzák, hogy a faktoring révén csökkennek a kinnlevőségek, növekszik az eszközök forgási sebessége, és a pénzbefolyás tervezhetővé válik. Az ily módon felgyorsított pénzáramlás következtében pedig javul a cég likviditása is.

I Magunkról I Taglista I Alapszabály I A faktoringról I Gyakori kérdések I
I Hírek I Elérhetőségek I